Lassan több, mint egy éve, hogy jelentkeztem, de hát nem is csoda...
Nincs időm semmire! - mondhatnám, közben meg: van időm nevetni.
Időm szeretni,
Van időm játszani, mókázni, ölelgetni.
Van időm sétálni, megnézni a csiga útját, kacsákat etetni, s sárguló faéeveleket szedegetni.
Mesélni, zenélni, dalolni, alkotni.
Van időm mindenre! Kérdés, hogy melyik oldalról nézzük :)
Mert arra nincs időm, ami jó nekem (pl. blogot írni, hozzá alkotni), legalábbis nem egyedül.
Mert jó az, hogy együtt vagyunk, együtt alkotunk, de néha hiányzik az én időm...
Tudjátok, hogy két fiacskám van. De a tavalj a VBH után kiderült, hogy nagy család leszünk.
Már egy jó ideje írtam volna, de nem hagytak (még este se, amikor aludniuk kellene, felváltva ébredeznek, ölelésre, simogatásra várva): megszületett Virágvasárnap hajnalán, a mi kis hercegnőnk.
Szóval három fele oszlik a figyelem, a szeretet, így van amire bőven jut idő, s van amire csenni kell.
Remélem, hogy az elkövetkezőkben, ha nem is az idei, de az elmúlt ősz, sőt tél alkotásait, megmutathatom nektek.
Lehet, hogy csak képek lesznek, mint olyan, de nekem egyelőre ez is elég. Ez lesz az én időm :)
