Őszi ajtódíszek / ceruzatartók

Az elmúlt két év alatt a rengeteg pelus miatt sok szemeteszacsit vásároltunk a speciális pelustartóba, ami egy műanyag karikán van rajta. Mikor az első ilyen karika leürült a párom megkérdezte, hogy mi legyen vele, "megtartjuk" - volt a válaszom.

Most, hogy ismét ősz lett (lassan már tél lesz) s újabb őszi gyermeknapot terveztünk tartani, nagyon jól jöttek ezek a karikák :) Csodaszép ajtódíszeket készítettünk belőlük a gyerekekkel, természetes anyagokat felhasználva.

Ez itt a minta (amit én készítettem):

Ezek a gyerekek munkái:

A legkisebbek kiürült konzervdobozból ceruzatartókat készítettek. Ilyenek lettek:

S mivel őszi gyermeknap, akkor hozzá történet is dukál, de nem másolom ide az egész történetet (Google-be bepötyögtetve megtaláljátok), csupán a kedvenc részletemet belőle:
         "Te tudod a nevemet?" - kérdezte a kis manó.

"Persze, hogy tudom! Én alkottalak!" Éli lehajolt, felemelte és maga  mellé ültette a padra. "Hm" - szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. "Úgy látom gyűjtöttél néhány rosszpontot!"

"Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!"

"Gyermekem, előttem nem kell védekezned, én nem foglalkozom azzal, mit gondolnak rólad a foltmanók."
         "Tényleg?"

"Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!" Pancsinelló felnevetett.

"Én értékes?! Ugyan mitõl? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?"

Éli Pancsinellóra nézett, rátette a kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:

"Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem." 

Max Lucado: Értékes vagy

Hát kell ennél tőbb? Mert nekem nem :)