Szüret

Ígértem nektek, hogy a szüretről lesz a következő bejegyzés. Kezdjük máris egy mondókával:

Október ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.

S ha már október és szüret, akkor ugye, ami a leggyakrabban eszünkbe jut az a szőlő, de természetesen nem csak ezt lehet leszüretelni:

 

Takács Gyula: Szüreti vers
Szüretelnek, énekelnek,
láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
musttal teli kiskancsó,
Sose láttam szebbet.

Az öregnek aszú bor jár,
gyerekeknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj de jó!
Igyunk erre egyet!

 Itt a szőlő elkészítésének menete is. Kicsit macera munka, de úgy gondolom megéri. Ügyesebb kezü óvodásokkal is elkészíthető (én már kipróbáltam).

Raggamby András: Tavasztól tavaszig
/őszi részlet/
Elmúlt a nyár,
itt az ősz,
Kampósbottal
jár a csősz.
A présházban must csorog,
Forrnak már az új borok.

És ugyebár szüret nincsen ének nélkül. Sokat keresgéltem, amíg megtaláltam ezt a dalt (nagyon szeretem mutogatni is, keressetek rá a netten, nagyon aranyos), de ha nektek van jobb, ami talán jobban illik a szürethez, küldjétek el nekem is, megköszönném:

Badacsonyi szőlőhegyen
Két szál vessző,
Szél fújja, fújdogálja,
Harmat hajdogálja.
Hol a tyúknak a fia,
Talán mind elkapdosta,
Csűr ide, csűr oda,
Kass ki, bárány, kass oda.
Csűr ide, csűr oda,
Kass ki, bárány, kass oda.

De természetesen nem hagyhatjuk ki a sorból a Lipem, lopom a szőlőt kezdetű dalos játékot sem! A szövegét nem gépelem ide, de van egy kottám:

Csanádi Imre: Szüret után
Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.

Jó szüretelést mindenkinek!